Az uzsorás halálba kergette egyik barátját.

Sokáig tépelődött, míg végre meggondolta magát, és elment a ravatalához. A halott a szoba közepén feküdt. Szemeire nagy ezüstforintosokat tettek. (Ez volt a halott családjának egyetlen vagyona.)

A gyászolók megdöbbenve tekintettek a sovány, huncut arcú öregemberre, némán üdvözölték, és egy szomorú tekintettel mindent megbocsátottak neki.

Az uzsorás azonban a halott fölé hajolt, s szeméről biztos, hideg mozdulattal levette a két ezüstforintot, és egy kecses mozdulattal a zsebébe csúsztatta.

Gyöngéden meghajolt, s csak annyit mondott:

- Rendben vagyunk!...

Azután eltávozott.

(kép: Dürer:Uzsora)