A kör a legtökéletesebb geometriai vonal. Circulus vitiosus, amelyben alfa és omega egymásból ered és egymásba zuhan. Az emberi élet kezdetén a gondolat gyújtotta meg a fáklyát és lőn világosság. A világosság pedig jelenti a logoszt, vagyis az emberi értelmet, amely rendet teremt a kozmosz káoszában. Az emberi gondolat roppant utat tett meg, ameddig bölcselet, vagy vallás lett belőle, sokkal nagyobbat, mint amekkorát a metafizikától tett a fizikáig, de valahol el kell kezdődniök a dolgoknak. Az észrevevésekre és érzetekre támadt reakción kezdődött valószínűleg, indulatszavakban, lírai kitörésekben, zenei ütemekben, dalban. Volt idő, mikor minden: elvont gondolás és érzelmi élet összesűrűsödött az emberi lélek lírájában. Kezdetben bizonyára néhány kiáltásból állt, amelyekkel az isteneket csalogatták, vagy a rémeket űzték el. Elkezdődött a végtelen út, amely Dantéig, Shakespeare-ig és Tolsztojig vezetett, de az irodalom mindig líra maradt és az lesz mindörökké, mert nem jelent és nem adhat vissza mást, mint az egyén viszonyát az univerzumhoz. Az irodalom leányai elhagyták a szülői házat és külön családokat alapítottak; vallást, bölcseletet, tudományt, de mindezeket azért, hogy először rendet, aztán nagyobb rendet teremtsenek az egyén és az univerzum viszonyában. A matematikán, szociológián, mechanikán vagy kémián, ezek a nyomok már alig fedezhetők fel s innen van látszólagos ellentétük az irodalommal szemben. A tudományok története azonban bizonyítja, hogy a kultúra fejlődésének minden szakaszán az irodalom megelőzte az egzakt tudományokat. Az irodalom inspirálja az orvost és a hídépítőt, Newtont és Edisont, Humbuldtot és Röntgent. A munkamegosztás és a közlekedési találmányok lehetővé tették a társadalom kiépülését és az emberiségnek nagy társadalmakra való tagozódását. Ez a tudományok dolga. Az irodalom megmarad az őssejt szempontjainál és megmaradt lírának Shakespeare színdarabjaiban és Tolsztoj regényeiben is. Ez a különbség tudományos és irodalmi életszemlélet között. A modern kor hajlandó lekicsinyelni az irodalom társadalomépítő szerepét, mert a tudományokat egyenkint és önmagukban látja és nem gondol arra, hogy minden, amit emberi agyvelő kitalál, az egyéneknek és egyénekből alakult kisebb-nagyobb társadalmi kategóriáknak e földkerekségén való minél nagyobb boldogsága kedvéért látott napvilágot. Az emberi élet körvonalán csak egyes geometriai pontokat vesz észre s figyelmen kívül hagyja, hogy e pontok végtelen sora a legtökéletesebb geometriai vonalban önmagába tér vissza: az egyéntől az egyénig. Irodalomtól irodalomig, mert minden emberi gondolatból végső fokon éppúgy irodalom lesz, költészet és líra, mint ahogy irodalom volt az indulás kezdetén.

(vége)