Tornai József A semmi ellen című, új verseskötetében a meg nem szűnő létezést állítja szembe az egzisztencialista semmibe távozással, új filozófiai alapra építve költészetét.

A 85 éves költő, műfordító elmondta, hogy új kötete azon filozófiai felfedezése köré épül, hogy az ember nem léphet ki a létezésből: létformát válthat ugyan, de ember vagy akár atommag formájában egyaránt "az univerzum önmagában érvényes része marad". 

Ezzel a gondolattal az alkotó - elmondása szerint - szembehelyezkedett saját korábbi nézeteivel is: az 1981-ben publikált Semmiből semmibe című verseskötetében az egzisztencializmus hatása érvényesült, de a semmiből jövetel és semmibe távozás "nihilista" tanát ma már óriási tévedésnek tartja.

Tornai József hangoztatta, hogy az univerzum részének lenni felelősséget ró az emberre: létezését értelemmel kell megtöltenie. Ha képes célokat kitűzni és azokat megvalósítani, akkor ezt a kötelességet teljesítette - magyarázta. 

A költő korábbi műveit ugyanolyan érvényesnek tekinti. Amikor 2004 és 2011 között kiadták összes költeményét, nem akart belőlük kihagyni vagy hozzátenni, hiszen műként az is értékes lehet, aminek a mondanivalójával az ember már nem ért egyet - jegyezte meg.

A műfordításról Tornai úgy vélte, hogy egy vers a maga teljességében ugyan lefordíthatatlan, de a költőiség lefordítható. Tehát az eredeti hangzást, ami a nyelvből fakad, nem lehet fordításban átadni, de ami gondolat, vízió, szuggesztivitás vagy a személyiség jelenlétének a nyomata a versen, az lefordítható.

Ahogyan gyönyörű versek azok is, amelyeket Babits Mihály, Szabó Lőrinc és Tóth Árpád adott ki a húszas években Charles Baudelaire-fordításként A romlás virágai címen, csak azok sokkal inkább az ő verseik, semmint Baudelaire-éi - fűzte hozzá. Tornai elmondta, akkor döntötte el, hogy újrafordítja a francia költő verseit, amikor először olvasta azokat franciául, majd rádöbbent, hogy mekkora a különbség a magyar és az eredeti változatok között.

Az először 1991-ben, majd változtatásokkal 2007-ben A Rossz virágai címen kiadott műfordításkötetet megelőző tanulmányokról Tornai József elmondta: az eredetit olvasva az derült ki a számára, hogy az "kemény filozófiai költészet", Baudelaire pedig nemcsak nagy költő, de nagy gondolkodó is volt. Hangsúlyozta: a fordításkor arra törekedett, hogy jól értse a franciát és jól értse magát Baudelaire-t is. Arra a kérdésre, hogy az általa közvetített, a korábbitól jelentősen eltérő Baudelaire-képet elfogadták-e, azt felelte: úgy véli, ehhez idő kell. De, mint mondta, a 2007-es, második változatot részben azért is adta ki, mert például a megjelent kritikák rendkívül nagy segítségére voltak. 

Tornai József életének és művészetének legfontosabb alapélményei közé a szerelmet, a költészetet, a népművészetet, a filozófiát és a természettudományokat sorolta. Az utóbbiakról azt mondta: azért fontosak, mert azok eredményei egy világképet adnak az embernek és arra tanítják, hogy mindent több, sőt, sok oldalról kell megvizsgálni. A filozófiáról megjegyezte: számára fontos volt a keleti filozófiákat is ugyanolyan szinten megismerni, mint a nyugatiakat.

(MTI-bsf \ brr \ kut \ gkp)