„Egy képet s egy levelet közlünk, - hű fotográfia mind a kettő. A levél Munkácsy Mihály kezeírása, az egyetlen német írás, a mit tőle láttunk - s e levélben ő maga bizonyítja, hogy ez a kép az ő legelső festménye. Naplójegyzeteiben megírta Munkácsy, mikép indult a művészi pályára.
Nagybátyja, Rökk István,- a kihez betegen menekült az aradi asztalos műhelyből Gyulára, - módot nyújtott neki, hogy rajzolni tanuljon az öreg Fischertől. Fischer valaha a bécsi akadémián járt, de jóformán elzüllött s Gyulán, abban a kis alföldi városban húzódott meg sok viszontagság után ; tes-testől-lelkestől német volt az öreg, címtáblákat, útszéli szentképeket pingált s a vidék ócska családi portréit reparálgatta, a mikor nem pipázott, mert inkább csak pipázott bíz' ő.
Vagy hat hétig járt hozzá Munkácsy s talán ő is ott reked örökre, ha a jó sors az öreg Fischer műtermébe nem vezeti Szamossyt, a ki a Wenckheim-kastély portréinak restaurálása végett utazott Gyulára.
Szamossynak megtetszett a sápadt kis asztalos legény próbálkozása, kézen fogta s ő biztatta, ő indította a dicsőség nagy útjára.”