Paul Klee, a festő (1879-1940) a zenének is nagy alakja. A XX. század számos komponistáját, köztük Veress Sándort ihlette meg. A Svájcban született nagy német avantgárd művész a Die Blaue Reiter művészcsoport egyik alapítójaként és a Bauhaus iskola egyik teoretikusaként ismert, de egyetlen stílusirányzatba sem besorolható.
Legújabban Georges Aperghis kortárs görög zeneszerző volt az, aki Zeugen (Tanúsítani) című 2007-ben komponált, a párizsi Konzervatóriumban október 23-án bemutatott művéhez rekonstruált néhány olyan bábut - köztük egy önarcképjellegűt -, amelyet Klee 1916 és 1926 között fia, Felix számára fabrikált.
Klee a zenében Bachért, Mozartért, Brahmsért rajongott - írta a párizsi Le Figaro - és 1906-ban megvásárolt magának egy 1712-ben készült Testore hegedűt, majd minden reggel játszott rajta egy ideig, mielőtt festeni kezdett. A muzsikát festészeti életművének szerves részévé tette a mester. Klee szemében a zene aranykora Bach és Mozart XVIII. századával véget ért, de nagy figyelemmel követte a kortárs komponisták alkotásait, így Debussy Pelléas és Mélisande című operáját és Schönberg Pierrot Lunaire című művét, továbbá személyes kapcsolatot tartott fenn a kortárs zene több, ma már klasszikus mesterével, így Bartókkal, Busonival, Stravinskyvel és Hindemith-tel is.
De nem csak ő nyert ihletést a zenéből, a muzsikusok is sokat merítettek tőle, bár Klee fontos művészetelméleti írásai elsősorban a festészeti formára vonatkoznak. Olyan zeneszerzők hivatkoztak rá, mint Pierre Boulez és Bruno Mantovani, Veress Sándor és Tan Dun, vagy Hans Werner Henze, Edison Denisov, Francois Bayle, Krzysztof Penderecki, Harrison Bistwistle és Georges Aperghis. A listán másfelől, "könnyebb műfajokban" megtalálható a japán Kako Takasi dzsessz-zongorista, aki zongoraszvitjét nevezte el 1986-ban Klee-ről, vagy a francia Serge Gainsbourg, aki Klee Rossz hírek a csillagokból című rajzának tulajdonosaként egyik sanzonjának is ezt a címet adta.
Klee talán az első festő volt, akiről egy zenész is könyvet írt: Pierre Boulez 1989-ben Le Pays fertile. Paul Klee címen jelentette meg róla szóló könyvét. "Zenei világomat megtermékenyítették Paul Klee írásai, amelyek hűen tükrözték makacs törekvését egy olyan univerzum létrehozására, amelyben a reflexió vezeti a spontaneitást" - fejtette ki a karmester-komponista. Boulez sohasem törekedett konkrét Klee-képek zenébe öntésére, viszont alkotásaiban azokat az elméleti meggondolásokat ültette át a gyakorlatba, amelyeket Klee a Bauhaus tanáraként fejtett ki.
A mester festői munkásságát jellemző perspektíva-, szín- és térelemek tűnnek fel a magyar Veress Sándor Tisztelet Paul Klee-nek című 1959-es darabjában és az orosz Edison Denisov Paul Klee három képe című, althangra és kamarazenei együttesre 1985-ben komponált művében is. A német festő munkássága sok zenészben vált ki olyan vizuális sokkot, amely aztán hangokban csapódik le.
1991-ben a kínai Tan Tun (Tan Dun) a New York-i Modern Művészeti Múzeum, a MoMA egyik kiállításának megtekintése után írta Halál és Tűz című művét. "Párbeszédet akartam kialakítani Klee festményeivel. Az ő irányzata az én szememben közel áll a kínai esztétikához, amely lineáris és inkább a mű lelkét kutatja, mint a felszíni hatásokat" - fejtette ki a komponista. Az ifjabb Bruno Mantovanit is egy múzeumi találkozás ihlette 2007-ben Öt darab Paul Klee-nek című cselló-zongora művének megalkotására: ő Bern múzeumában pillantotta meg a festményt, kompozíciójának minden eleme "egy-egy tanulmány a vonalról".
Hans Werner Henze 1950-ben Rosa Silber kamaraénekesnő hangszíne címmel írt balettet Klee egyik képversének hatására. Peter Maxwell Davies 1976-os kompozíciója Mantovanihoz hasonlóan szintén öt Klee-munkát foglalt zenébe: Five Klee Pictures című kompozíciójának harmadik darabja, a Csiripelőgép (Twittering Machine) zeneileg próbálja ábrázolni a Klee által 1922-ben festett madarakat - emlékeztetett a Le Figaro.
(MTI kbd \ ifgg \ ksb)