"Ha átadjuk magunkat az érzésnek, a városban fölbukkanó képeinek, alakjainak és pillanatainak, ha tapintattal vagyunk iránta, akkor egy pont után bárhonnan is nézünk a városra, a hüzün, mint a napsütéses téli reggeleken a felszálló hűvös pára mögül előtűnő Boszporusz, tisztán és élesen rajzolódik ki a szemünk előtt.
Ezen a ponton a hüzünnek már nincs sok köze a magányos lélek melankóliájához, inkább ahhoz az érzéshez hasonlít, amelyről Claude Lévi-Strauss beszél a Tristes Tropiques (Szomorú trópusok) című könyvében."
- Írás megnyitása - afoldgomb.hu