" Emlékszel, hogy kicsúfoltál mindig, mikor simogatni láttad a fák törzsét? " Mit csinálsz - mondtad -, ez nem egy lóhát!" ... kifejtettem neked, hogy megérinteni  egy fa törzsét vagy egy másfajta élő dolgot, semmiben sem különbözik egymástól...

A kutyában, ugyanis, mint egy emberben, rengeteg gondolat és rengeteg szükség rejtőzik. A nyugalom és a boldogság állapotának elérése nem csak tőle függ.

A fák helyzete viszont különböző. Életének kezdetétől, haláláig egy helyben, ugyanazon a helyen áll. Gyökerei minden más dolognál közelebb állnak a föld szívéhez, lombja pedig az éghez. Belsejében nyirkosság, a víz fentről lefelé és alulról felfelé folyik. A világosság szerint elterjeszkedik és visszahúzódik. Várja a Napot, az esőt, az egyik évszakot a másik után  és a halált. Egyik létfontosságú dolog sem függ az ő akaratától. Létezik és kész. Érted már, hogy miért olyan jó megsimogatni őket? A szilárdságuk, tartósságuk, a hosszantartó, nyugodt lélegzetük miatt. "

Susanna Tamaro: Ahová a szíved húz