Az ösvény a víz partjára vezette
- álma üzenete szerint.
Az öreg révész tudta, hogy hova tart Utasa.
Szigetre lépve értő izzás támadt fel benne.
Lenyomta fekvő nyolcas formájú kilincset.
Belépett.
Minden úgy s ott volt, ahova elhelyezte volna.
Kilépett a teraszra s átölelte Őt,
a Nap örömére egybeolvadtak.
Állt a szeles tenger partján,
mint már oly sokszor tette.
Tekintete a végtelenben járt.
Ott, ahol a négy égtáj fogalma értelmét veszíti,
hol az idő nyeli el a sirályok röptét.
Cipője orrát mélyen a homokba fúrta,
húnyt tekintetén át akarta érezni a szélsodorta végtelent,
hol a Nap örömére egybeolvadva állnak majd ők ketten;
kezük A kilincsen…
